“A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik Nobel díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.” ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: “Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”

Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek? Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat. Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk.”

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. júl. 31-én jelent meg a “De Telegraaf”-ban

 

Jó volna írni egy nem nacionalista írást! Amolyan tényfeltáró, odafigyelő aggodalom-csokrot, az átlagon felül teljesítő pesszimizmusról, arról a lemondásról, mely álnokul, kakukktojásként pöffeszkedik fészkünkbe, majd körülöleli a manipulált tízezreket… mert lám, nem az a baj, hogy Buci újra fertőz és eltűnés helyett magabiztosan vigyorog a pokolládából. Nem az a baj, hogy öregeink utaznak hosszú kilométereken át egy álombuszon, hogy nyögdíjukból bevásárolják a méregdrága cihát. Nem az a baj, hogy ő, napszépe - celebvillantás, nemi szervek és káromlások között fuldoklik az énekelni sem tudó faktoros Micimackóról.

Nem az a baj, hogy csuti barátunk forradalomnak hazudja a girbegurba hatalomvágy beteljesülését. Nem az a baj, hogy velünk eteti mérgét a közöspiac, hogy kolontári sarat fölöz az emberi ürülékkel trágyázott kínai fokhagyma. Nem az a baj, hogy nyakunkon Budaházy márciusa… az végképp nem! De baj, hogy még mindig nyugat felé nézünk. Szívrepesve! Mert így szoktuk meg! Megszoktuk!

 

Fáj a fejünk. Egyre több minden miatt!

 

A minap írtam a legnyugatibb hazából, arról a botrányról, amit átéltünk, átszenvedtünk bajtársaimmal az Őrvidék legendás Felsőőrén, ahol a legmagyarabb Prónay – vagy a legfasisztább, ahogy a legkevésbé magyar Tudományos Akadémia véli – megtette, amit a hon megkövetelt. Méltósággal megemlékeztünk a Lajtabánság kikiáltásának nyolcvankilencedik évfordulójáról.

 

Ugyan, miért is véltem, midőn a cikket írtam, hogy eltűnik a magyarok koszorúja? Mert eltűnt! Lám, Pongrácz bürgelmeister eltűntette! Elkomunizáltatta! Elmutyizta. Zavarta, hát intézkedett! Mert zavarta, hogy megemlékezünk, zavarta Prónay puszta említése, zavarta, hogy maroknyi csapatunk békében összeverődve, feltűnés nélkül, „akusztikusan” ünnepel. Unplugged volt ott minden, mégis vicsorgott ránk a vörös polgármejsztró! Aztán megmotoztatta a fapuskás műhuszárokat! Tán ők voltak a gárda?

 

A paullendvais osztrák ballib sajtó pedig azóta is nyálzik, gyihos és prüszköl, rémisztget a gárdisták ezrével csattogó csizmáival! Kurír és krónecejtung, mindegy mi, de hazudik reggel, délben és este, mert a magyar, az örök vesztes, végül úgyis kipotyog a fészkibül…

 

Hazudja, hogy a megemlékezésen gárdisták masíroztak, hazudja, hogy uszítottunk az osztrák haza ellen, hazudja, hogy irredenta és soviniszta, nacionalista és antiszemita mocsok zúdult az oberwartizálódott egykori szép Felsőőr Hősi Emlékművére. PRO PATRIA!

Was ist das? Talán, ha volna jószándék, talán, ha jönne a kötélverő…

 

Az egyetlen ember, aki rendet tehetne, aki ma éppen a Magyar Országgyűlés Elnöke, ha egyszer egy jót ebédelne az osztrák parlament elnökével mondjuk… és ott kibeszélnék mindezt, mondjuk… de te, mi jó Kövérünk, azt sem tudod, ugyem, mi történhetett október harmadikán… huszonharmadikán… valahányadikán?! Lackó! Ugyan, viseled-e még azt az öreg Kossuth címert a hajtókádon? Emlékszel még? Akkor, ott, finom vacsorád közben azt kérdeztem Tőled, - utalva a Kossuth címeredre -,  vajon miként emlékeztek majd az ötvenedik évfordulóról? Kértem, hogy legyen tagja a Parlamentnek, legalább egy ötvenhatos hős. Lett.

 

Wittner Marika utóbb jól elküldött miatta az anyámba…de harmadnapon a milliárdos k…a Terror Házikója előtt, mégiscsak kihirdették a Marcsi bemenetelét! Látod, Lackó, ezért kéne egy jót ebédelned! Ha még emlékszel rám, erre kérlek. Mert én emlékezem a kollégiumi múltunkra, az otthoni uzsonnád szagára! Az ám, te pápai legény! Barátom, Lackó…

 

Kik ezek az osztrákok…? különleges nép, különleges faj!? Akadnak köztük különleges egyedek. Meg közönségesek…

És ma már az Őrvidéki magyarság jelentős hányada osztráknak vallja magát!

Az osztrákok utálnak minden magyart. Mert a magyart a múlt kötelezi!

 

Más!

Most már tisztán látszik minden! Drága olvasóm, vedd kérlek a fáradtságot és nézz vissza írásaimra! Én ott az Állatfarm 2.0-nál megmondtam! Lesz még új Farm! Narancssárga forradalom, Napóleon Elvtárs örökén!

 

Írtam volt egy nyomorult Öregről is. Mert felénk az Öregek nyomorultak. Az ÁVO kirugdalta a fogait, a kommunisták elradírozták gyermekét az egyetemi felvételin. Ott ahol a Halál gyerek befutó volt… csak tudnám, miként válik magyarrá az egykori Halál… Bár, neki mindegy! Még emlékezem, milyen jót röhögtek a Dr. Ipi-bürgelmejszterrel a néhai Dr. Antall miniszterelnök szoboravatóján. Szegény Dr. Ibolyka hattyúdalán… Lám, tábornok lett belőle!

 

Szóval, kedves Olvasóm, elkészült a Nagy Mű! Mit Mű?! Műűűűűűűűű! Harckocsival átlőtt rozsdás trepni, rozsdamentes kereszttel és ákombákom számokkal! Mindez Szombathely Hősi Temetőjében! Az ám, ott, ahol jeltelen sírok alatt alussza álmát több tonna humusz, meg kukac, csak épp a hősök hamvai szóródtak szerteszét…

Milyen érdekes?! Az avatók, a megrendelő, de még a „szoborász” is veres! Sőt, Veres!

 

Ez az a szobornak nevezett barbárság, ami ellen Csorba Boldizsár szélmalomharcot kezdett! Ez készült a jeltelen hősök emlékére! Akiket a ruszkik végigpuskáztak. Akiket álmukban ért a sorozat! Akikért az „ötvenhatosok” terén nyöszörög a kőbe zárt lélek frenetikus emlékműve. Áll a rosszvas, akár a Felvonulás téren a rozsdás kefe, gyurmány bosszúja, valamikor Kolontár előtt kicsivel… A lemezt sikerrel átlőtte a komisz tank, az alkotó elégedetten zsebrevágta a két millát és közben levonult a narifori! Hű de jóóóóóó!

 

Mert!

Szombathely, ez a határmenti porfészek, 2010-ben új bürgelmejsztert kapott! Ez a puskásöcsi sajnos méltán viseli a „báb” elnevezést. Lábai, keze és agya helyén Molnárok, Martonok és Szakácsok öltögetnek, pészmékerét a zsíros fideszpirulák dagasztják. Ment és ment, akár évtizedeken át – doki, a mennyeknek kegyelméből, a főnök tábornoka, az új szél, az új seprű!

 

A Hősök napja az idén is ugyanúgy telt, mint korábban, Szombathely ünnepelt, de most már nem vihették a katonák sem az 56-os Nemzeti Párt, sem az 56-os Magyar Nemzetőrség koszorúit. Minden más szervezet és párt méltó módon koszorúzhatott 2010. október 23-án!

 

Szombathely idei igazi ünnepe azonban november 4-re esett!

 

Igen, ez az a nap, ami már a nyári vakáció időszakára esik. Ezért csak a mindennek utánaolvasók ismerhetik. A magyarok egyik legfájóbb gyásznapja ez. A szabadságharc leverésének napja, a páncéltörő ruszki tankok napja, amit Szombathelyen megünnepelnek!

 

Ez az a város, ahol szobra van Ságvári Endrének, szemben a KISZ kocsmával! Ez az a város, ahol római legyőzőinek szobrot, szentélyt és karnevált örökít a hálás utókor. Csak aki hallott már a pártusok győzelméről és aki látott már írást a magyar őstörténetről, csak az tudhatja, mekkora barbárság ez!

 

És íme Steinamanger – ahogy a labancok nevezik -, most újabb őrülettel rukkolt elő! Harckocsi által átlőtt acéllemez emlékezik immár a Hősi temetőben a „hős” szovjet katonák november negyediki győzelmére. Emlékművet emeltek újra a legyőzőknek! Az ünnepségen egybegyűlt tucatnyi ünneplő egy darabig várta a város lakóit, aztán, mert senki nem jött, lelepleztek és vacsiztak egy jót!

 

Szombathely a Fidesz egyik központja. Irányításában minden a Fidesz elképzelései szerint zajlik. És vitéz, lovag dr.Csorba Boldizsárt nem fogadja az új polgármester és nem fogadja az új közgyűlés. Beadványait lepöcsételték, befogadták, iktatták és jól eldobták…

 

Más!

Hende Csaba Ostffyasszonyfán járt. Megemlékezett. Koszorúzott. És akkor és ott kijelentette, hogy meg kell szűntetni a nemzetőrséget, a vitézi és lovag szervezeteket – vagyis mindazokat a szervezeteket, amik túlélték a szocialisták és liberálisok nyolc évét!

 

Hende Csaba a 2002-es bukás után a Polgári Körök koordinátora volt. Amúgy szombathelyi származású ügyvéd…

….

 

Kéne végre egy nem nacionalista írásmű, innen a nyugati határszélről…az Őrvidékről! Mert lassan magunkra maradunk…mi magyarok!