A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján, - pusztán a pontos idézet kedvéért ott -, olvasható Isten tízparancsolata, úgy, ahogyan azt hitük alappilléreként vallják az egyház vezetői, papjai, hívei, mindazok, akik számára a tudatra ébredés előtti keresztség és az ébredés után konfirmáció kegyes sejtései után dogmává köttetik a törvény:

 

„ Isten tízparancsolata.

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a vallási erkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszűntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Istent felismerve első kötelességűnk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.

II. Isten nevét hiába ne vedd!
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete.

III. Az Úr napját szenteld meg!
Istentől való függőségűnket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életűnkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!

Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életűnket és felnövekedésűnket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.

V. Ne ölj!
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét.

VI. Ne paráználkodj!
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.

VII. Ne lopj!
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!
Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.”

Tanítóként, évek óta szolgálom hallgatóimat, számukra minden módon az igazság átadására szegődtem. Akadtak harcok és álságok, amik utamat állták, de szinte minden megbízás végén a tisztább tudat és igazabb lélek háláját érezhettem a búcsúzó, ballagó deákok szavaiból. Az igazság és a hazugság olykor a hajszálnál is vékonyabb szállal lendül egymásnak, ám az idők múlásával hazámban lassan eltűnni látszott a lényegi különbség, és intézményesült, felmagasztosult a hazugság. És szégyen, de ennek a hazának vezetőivé válhattak a hazudozók, a csalással, agyafúrtsággal, leleménnyel csalók, az áhítattal bűnözők és a dicső köztörvényesek. Hazudtak reggel, délben és este…

 

Sokáig gondoltunk rájuk, mint a kommunizmus torzszüleményeire. Hitetlenségükről, lelkiismeretük hiányáról, ideológiájuk nyomoráról beszéltünk, s velük ellentétben hivatkoztunk a hitre, morálra, erkölcsre, olykor a Tízparancsolat megtartó erejére.

A köröttünk alázattal szolgálatot végző egyházakra, egyházi szolgálókra, papokra úgy tekintettünk, mint a tisztaság példázatának hordozóira. Krisztus nevében tették és teszik a dolgukat ma is. Talán csak Krisztus megtartó erejét eresztették hosszabb zsinórra… lehet, már minden magában úszik, a semmi egén…

 

Aztán az elmúlt év őszén elkomorodott az ég, eltűnt a Nap… A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia minden magyar templomban kihirdettette az újpogánysággal rémisztgető körlevelét, megosztva, széttörve minden közösségbe vetett élményét néhány maroknyi magyarságunknak, büszkeségünknek. Lázadásunk, mely lényegében a puszta küzdelmen túl a remény jövendőjébe vezette az igazulni vágyó magyarokat, a csalódottság csarnokába lépett. Elárvultunk. Körbevett minket immár az elutasítottság, a gyűlölet és most utoljára az önző kirekesztés; és hiába hirdettük immár, hogy EGY AZ ISTEN!

 

A Kárpát Haza címerében lobogó szózat immár alászállott, megjelent a nagy és fertelmes önzés, mely a félelem köntösében játszva mímelt védekezést – miközben támadott! Papp Lajos, Molnár V. József, Szántai Lajos, Varga Csaba, Bunyevácz Zsuzsa és holtában Badiny Jós Ferenc áll immár a vádlottak padján, s most nem könnyű leninisták és marxisták üres csuprából folyik a moslék… a hatalmát ijesztően dörgő katolikus klérus mond ítéletet jog és felhatalmazás híján önnön dogmáira borulva, dölyfösen. Papp Lajos, drága professzorunk még megalázkodott, hite és tisztessége megtartó tisztasága birtokában még kérni merészelt:

„Nemzetünk pártokra, egyházakra, vallási felekezetekre, etnikai csoportokra szakított.
A mai napokban nem máglyákat kell gyújtani, nem újabb félelmeket kell kelteni az emberekben, hanem bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel a szétszéledt nyájat összeterelni. Önök Püspök urak, Isten kegyelméből jutottak magas egyházi tisztségbe. Önök bölcs, tanult emberek. Ne csak az egyházat, a templomot, hanem minden egyes eltévedt bárányt féltsenek!

" Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül"(Mt.18.14.) Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett... (L.19.10..Mt18.11.)

Ady szavaival: "ne úgy ítélj meg engem, mint az emberek, cselekedeteim szerint, hanem úgy, mint azt Isten, szívem belső szándéka szerint!"

Kérem Önöket, hogy jöjjenek el a nyáj közé!
Segítsenek!
Pasztoráljanak!
Kérem Önöket szeressék a nyájat!
Kérem Önöket szeressék a Magyar Nemzetet! „

Szavaira otromba dörgedelmek, kioktató gőg érkezett… Gyalázó, földbe döngölő kövek, a csönddel és igékkel kérő, szerető gondoskodást lesöprő hatalom gúnya és fintora. A katolikus egyház tette ezt, Erdő Péter hatalmas birodalma, Joseph Alois Ratzinger világuralma, , a globalizmus útvesztőinek karmestereinek birodalma…

Mi csak néztünk és ámulunk, ők pedig – mivel ismerik a forgatókönyvet, önnön bűneik mérhetetlen voltát – már jó előre készültek az újabb csapásokra, melyek elfedtetik az erőszak és pedofília által duzzadó bűnlajstromot! Eltűntetik a gyermekeket megerőszakoló, a hittan fátyla mögött kislányokat tapogató, önmaguk lágy fészkeiben büntetlenül nőket, leányokat sanyargató papok mindennapjait. Az elfojtott nemiség, a cölibátus áldozataiként, a gyóntatófülkék magányában…Pedig a Tízparancsolat egyetemes! Nem katolikus! Nem ám!

 

Íme a 2010. esztendő országgyűlési választásának hevében összeolvadni látszik minden, ami féltékenységből és hatalomvágyból katyvasszá érhet, és virulni méltóztatik, mint minden más, hasonló, a pöcegödrök tükörén! Szidalmak, és mocskok áradata zúdul mindazokra, akik önmagukat magyarnak vallják. Mindazokra, akik nép helyett nemzetet vizionálnak, akik szívvel és lélekkel gyógyítanak… gyógyítókat,  tanítókat, néplélek kutatókat, lovasokat és gyalogokat, a nemzet napszámosait és a Szent Korona valódi szolgálóit szidják és ölik. Ezer évükről, mint a katolikus magyarság dicsőségéről soroznak a papok és pogány itt mindenki, ha nincs velük… nem hódol be minduntalan!

 

A minap, a Magyar Katolikus Konferencia újabb körlevelet küldött a templomokba, politikává silányítva a nemzettudatot, meghatározva jogot és lehetőséget a jövő és nemzethalál kérdéskörében. A körlevél megmutatja az egyetlen utat, kötelezővé teszi a katolikus hívők számára a Fidesz kijelölését. Nem tehet másképp, hiszen néhány hónapja maga Orbán Viktor nyájaskodott minden plébános körül valami hasonló mézesmadzaggal… Levélben, minden plébánosnak személyre szóló levélben tett ígéretet, jó alamizsnát a zsolozsmáért! Szóval a dörgölődzés kölcsönös! És a szerencsétlen hívek ebből mit sem sejtenek! Vakságuk záloga a közös ellenség, de még véletlenül sem a kommunista utódpárt, hanem a nemzetben gondolkodók, a felelősöket kutatók… Szóval újabb támadás a magyarság ellen! A körlevél Szent Istvántól eredezteti a hazaszeretetet, és mi, akik Árpád hős magzatjai vagyunk, és Atilla örökösei… Elárvulunk és hazátlanodunk!

 

És itt, akár véget is érhetne a szédület, ha az egyre zsugorodó és leginkább egyre nem magyar Hírlap hasábjain nem fröccsenne újabb iszonyú bomba:

KERESZTÉNY EMBER NEM SZAVAZ A JOBBIKRA!

„Az MSZP és az SZDSZ mellett szélsőséges pártnak tartja a Jobbikot is Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, mondván, a Vona Gábor által vezetett erő nem európai, nem szalonképes a keresztény kultúrkörben, ezért keresztény embernek nem elfogadható. Osztie szerint a Jobbik képviselőit sokszor egyértelműen a gyűlölet motiválja.”

Ha valaki ezek után még kételkedik, hát rosszul teszi? Az uradat és istenedet imádd, a jelek szerint a liberális, klérust gyűlölő demokratából diktátorrá magasodó Orbáni despotizmust ígéri? Nevét nem hiába vesszük a szánkra? A leginkább azt kedveli: VIKTOR! VIKTOR!

Az Úr napja, tehát Viktoré hamarosan elközeleg?

 

Már csak egy hét és – ahogy Bayer Bácsi mondja, Morvayné Baló György mögött „narancsba borul az ország”! Húúúú de jó lesz! Ugye jó lesz? És milyen áron? Lehet majd hitünk?

 

Zoltán atya szereti az édesanyját, csak a mi jó édesanyánkat nem állhatja? Meg a magyarokét? Mert azok mind újpogányok!

 

Ölni csak a Magyar Gárda szokott? Mert ugye szokott???!!! Vagy még nem???!!! Hónapok óta a félelmet tanítja mindenki! A Jobbik gaztetteivel rémisztgetnek. Mert FÉLNEK!!!! Ugye félnek? Menekülők a büntetés elől tisztulni vágyók…de sokan vannak!

Paráználkodni is… csak nehéz volt rábukkanni az egyetlen hivatásos gárdista-kurvára! De végre sikerült! Szóval újpogány és kurva! Hát ezek is mi volnánk! Ugye Zoltán atya?!

 

A nyolcadik…. Nos a nyolcadik, szóval a hazugságok, meg a más kára…? Nem is tudom. Azon még bizonyára gondolkodni kell… Olyan nincs a Magyar Katolikus Konferencia ismerősei között! Ha ők mondják, bizonyára így van. Mert ők persze mondhatják!

 

Más felesége az más felesége, a mások tulajdona meg nemsokára visszaszáll jogos… bitorlója birtokába. A letéteményesek már nem kiáltanak a Szent Koronáért!

Mert ezt is megértük, mert nekünk ez is járt! Ez az új tízparancsolat jut az újpogánynak, ha magyar? Üdvözülni pedig kell és lehet! Majd Zoltán atya elintézi?! A magukfajtáknak.

 

Bár ne fájna úgy ez a sok kérdés! Bár ne volna annyi válasz! Szomorú volna rádöbbenni, hogy becsaptak! Itthon maradtunk magunkra, a csonka hazában! Húsvét előtt ezt üzeni otthonainkba a magyar katolikus egyház… Mi lesz velünk, akik nem tudunk uszítani, gyűlölni? Mi lesz velünk, akiknek fontos a szeretet és az összetartozás?

 

*

 

Nagypéntek van.

Papp Lajos néhány éve e napra írt gondolatai jutnak az eszembe!

2007. április 6. Lékai bíboros tér:

Ima a megfeszített Magyarországért

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.

Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat,
mindég kettőt, sohse hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.


Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.

Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.

Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

(Bajorerdő, 1947)

Kinek van igaza?
Wass Albertnek, akit az imént idéztem, aki azt mondja rólunk, Magyarokról, hogy "Átokverte, szerencsétlen, nagypéntekes nemzet vagyunk", akik a latrok keresztfáinál térdepelünk, vagy Márai Sándornak, aki a Mennyből az angyalban Népek Krisztusának nevezi Magyarországot?
Reménykedhet-e keresztre feszített Nemzetünk?
Feltámadhatunk-e?
Bízhatunk-e a Magyar Húsvétban, vagy csak a baloldali lator sorsa vár ránk?
Kizárólag rajtunk múlik, hogy a jobb vagy a bal oldali lator sorsát választjuk. Az utolsó pillanatban is megtérhetünk, hogy üdvözülhessünk.
A Megváltó csak egyszer jött a földre, de minden évben emlékeztet bennünket arra, hogy az utolsó pillanatban is beteljesülhet reményünk: ha Krisztustól kérünk segítséget, akkor bűneink megbocsáttatnak, és helyet kapunk a Mennyei Birodalomban.
Ha továbbra is a bal oldali lator előtt térdepelünk: elvesztünk.
Boruljunk le, térdepeljünk le végre a középső, a krisztusi kereszt alatt.
A földi világból az ég felé, a fény felé kell tekintetünket emelni.
Az érdekközpontú anyagi világ az erő igazságára alapozott, az anyagi világnak mértéke az élvezet és a haszon. Talmi értékek és érdekek irányítják a fehér emberek világát az egész földön.
Nem csak nemzetünk, a fehér faj, az euro-atlanti kultúra van végveszélyben. Veszélyben a föld, teremtett világunk.
Vissza kell találnunk a krisztusi úthoz, hogy megmaradhassunk.
A feltámadott Krisztus hozza el hozzánk a reményt.
Ebből a láthatatlan világból ered minden szépség: vigasztalás, béke, tisztaság.
Az Isten-központú világhoz kell visszatalálnunk, melynek ereje az igazság, mértéke a jóakarat és az áldozat.
És aki nem tud belenyugodni abba, hogy a hazugság mindennél hatalmasabb ezen a földön és a magyar nemzet jövendőjét immár elnyelje véglegesen a gonoszság özönvize, akinek lelkében van még bátorság ahhoz, hogy szembeforduljon ezzel az özönvízzel és odakiáltsa az árnak: megállj, s térj vissza, ahonnan jöttél!
Ezt a földet, s ennek a földnek a népét az Úr ereje őrzi!
Az jöjjön vele és ismerje meg az igaz valóságot, ami szabaddá teszi azokat, akik élnek vele, s kimenti őket még a poklok mélységéből is.
Bármit is lát szemetek a ma sötétjében: a szabadság perce közeledik!
Ne várjátok azonban - s ne is keressétek se ágyúk dörgésében, se hangzatos politikai jelszavakban: az Úrnak igazsága halkan jár, és békesség kíséri...
Az Ő akarata rendelkezett már minden dolgotokban, s az Ő rendelkezését nem idő méri, hanem tudás - lelki tudás.
Dolgozzatok és imádkozzatok!
Ne féljetek!
A magyar lélek él.
Teremtő Istenünk működik benne és általa.
Ne csüggedjetek!
Az Úr nem számokban méri az igazság győzelmét, hanem az igazak cselekedeteiben.
Ne keserítsen el, még a gyöngék hűtlensége sem.
A nemzet nem számokban él, de lélekben.
Egy, az Úr oldalán - százezreknél is többet számít - a jövendő mérlegén.
Az igazak jövendőjét a lélek és a szellem ereje formálja, s az Úr ereje emeli a magasba.
Bízzatok magyarok!
A rabság és a szenvedés napjai megszámláltattak.
A szabadság hajnala már dereng.

Bízzatok Magyarok!
Lesz feltámadás!
Lesz Magyar Húsvét!