Egy esztendeje, csikorgó hidegben búcsúztunk Tőled. Marispuszta jégvirágok között fogadott, s a maroknyi nép könnyei, mint megannyi jégszirom ölelték körül fürkésző szemeinket… Elmaradtak a bajtársak és a barátok. Nem értek oda Hozzád, hogy méltósággal imádkozzanak. Mert már nem adhattál többé a jóságodból, őszinteségedből.

­­

Marika néni nem ért rá aznap. Talán éppen újabb forradalmi zászlót hímzett, vagy verset írt, ki tudja már. Otthon maradt. Fázott. A börtönévek csontjaiba marták a jeges falak karmait. Talán éppen képviselői munkáján fáradozott…ki tudja már! Pongrátz Ödön temetésére nem ért oda 2010 január 16-án…

­***

Lezsák Sándor búcsúzott tőled. Azt mondta:

A nándorfehérvári diadal hírét, örömét minden délben szétharangozzák a világba.
És harangoznak-e 1956 emlékére?
Nem harangoznak.
De a mi szívünkben szólnak a harangok. Úgy szólnak, ahogy Csete György 56-os kápolnájában Pongrátz Gergely, az elmúlt években pedig a helyére lépő testvérbátyja, Ödön megszólaltatta.

Köszönjük, kedves Ödön, a szívünkben megkonduló, messzehangzó harangszót!

A templomot és az iskolát, a múzeumot élettel megtöltő alapítvány kurátorai, az alapító Bánkuty Géza és Ilonka nevében is köszönjük kedves Ödön, hogy Gergely örökében bizalmaddal erősítettél bennünket.

Rendkívüli erőfeszítéssel, történelmi ellenszélben, a magunk erejével, a hazai és külföldi segítséggel sikerült ezt a Maris pusztai, majsai csodát, búcsújáró helyet megtartani.

A múzeumi tárgyak, fegyverek, plakátok, röplapok: történelmi ereklyék. Hitet erősítenek, hogy nem vagyunk törpe nép, ez a korszak sem fajzott el, mert jönnek a látogatók, és láss csodát, látjuk a csodát, hogy a látogatók zarándokok lesznek, a kíváncsi turistában pedig „gyújt a régi fény új szövétneket", és az iskolában, a kárpát-medencei 56.-os magyar táborban, a középiskolás ifjak szemében pedig évről évre fölragyog az a hont megtartó régi fény.

Köszönjük ezt az örökséget kedves Ödön.

Kurátortársaimmal együtt hűséget fogadtunk, ezt most megerősítjük, hogy amíg lehet, amíg el nem bitorolják tőlünk ezt az örökséget addig a templomot és az iskolát, a múzeumot erőnk és lehetőségeink szerint a nemzet javára élettel megtartjuk.

Új korszak előtt búcsúzunk tőled kedves Ödön bácsi. Azt reméljük, hogy mindaz, ami ezután következik, az legalább egy határozott lépést jelent abba az irányba, amely 1956 forradalmának és szabadságharcának eredeti céljai felé visz ismét bennünket, és az 56-os hősök erkölcséből és eszméiből építkezik egy erős, öntudatos és bizakodó, keresztény magyarság érdekében.

Kérésünk hozzád immár fohász, égi fohász lett:

Ödön bácsi, ott a Hadak útján, a Csillagösvényen, segítsd most győzelemre néped!

 

Aztán a Kuruc.infó tegnap arról tudósított:

 

Wittner is leszavazta az egyetlen 56-os múzeum állami támogatását

A költségvetési törvényhez a Jobbik által benyújtott módosító javaslatok közt volt a kiskunmajsai 1956-os múzeumot és gyerektábort fenntartó alapítvány állami támogatása is. A "forradalmi többség" - köztük Wittner Mária - nemmel szavazott a javaslatra, pedig a kulturális bizottságban még sikerült átnyomni 8:6 arányban.

Vajon a szemébe merne nézni Wittner Mária?

A Corvin köz legendás parancsnoka, Pongrátz Gergely által alapított, hazánk egyetlen 56-os múzeumának évi 30 milliós költségvetési támogatásában azért is bízhatott az indítványt benyújtó Dúró Dóra, Farkas Gergely és Novák Előd, mert a várpalotai Trianon Múzeumnak (mely szintén egyedüli a témában) jobbikos javaslatra sikerült 50 millió forintot kiszorítani.

Az Országgyűlés illetékes Kulturális és sajtóbizottságában több ülésen folyt vita a módosító javaslatokról. A december 15-ei jegyzőkönyv szerint Novák Előd felvezetője után a KDNP-s Pálffy István is támogatásáról biztosította a javaslatot, melyet végül szoros, 8:6 arányban támogattak.

Azonban míg a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége még mindig szerepelhet a költségvetési törvény kiadási oldalán, addig az 56-os múzeumot fenntartó alapítvány végül nem. Pedig a kurátorok közt találjuk Lezsák Sándort is, aki képviselőként szintén leszavazta a javaslatot (akárcsak Pálffy István, korábbi szavaival ellentétben). Mamelukként, mit sem tudva, miről szavaz, vagy pedig szándékosan? Mindegy is... Wittner esetében azonban vélhetően megint csak arról van szó, hogy nem követte a szavazásokat, s így megint megszavaztattak vele minden szemétséget, ahogy korábban is sok nemzetellenes javaslatot. Mert amúgy ő megtehetné, hogy kiszavaz, el is nézik neki hősi múltjára való tekintettel. Kár, hogy Marika néni ismét képviselőséget vállalt, korábbi ígérete ellenére...

Tudod, Barátom, én nem csodálkozom ezen. Ahogy Te sem és Öcséd, Gergő sem!

 

Hamarosan úrta kelek, megyek Hozzátok! Tartsatok ki!