1956. november első napjait sokan, sokféle módon magyarázzák. 2006 gyalázatos ősze után különösen, ugyanakkor ami Magyarország nyugati szélén, Szombathelyen zajlik, az maga „A játszma”, kivárás, időhúzás; elvtársi hancúr, taktikázás, mely végül a semmibe taszíthatja majd a történelmi tényeket. A módszer egyszerű. Várj, míg a tanuk megöregszenek, nevezd őket szenilis vén bolondjak, aztán várj míg meghalnak… a halottak igen keveset beszélnek!

A rendszerváltás után az elvtársak által kialakított moszkovita forradalom elmélet mögé felsorakozó „szövetségek” – melynek 56-hoz valójában semmi köze nem lehet, - már a korai időszakban szorgalmazták, hogy az egykor szombathelyen, aljas módon, ( tehát nem forradalmi harcok közben, hanem jórészt álmukban kivégzett ), - nemzetőri szolgálatot teljesített – férfiak emlékére kegyeleti helyet létesítsenek. Az 1956 őszén egyébként igen aktív város olyan emlékhelyet kapott a kivégzés helyszínén, mely egy magatehetetlen, befalazott embert ábrázolva kerített helyet az áldozatok felsorolásához.

Évek hosszú során át csak várni volt lehetséges egy emelkedettebb időszakra, melyben az amúgy egyszerű, hazaszeretettől fűtött, önkéntes nemzetőrségi feladatokat felvállaló emberekből hősök, vitézek lehetnek az áldozatok. Ez a feladat egyetlen szombathelyen élő Ember lelkében összpontosult és lobog ma is. Ő, Csorba Boldizsár, a jó öreg szombathelyi tanú, a kutyáját méltósággal és persze csakazértis póráz nélkül sétáltató forradalmár!

Dr.Csorba Boldizsár, az életét tette fel, hogy Szombathely polgárai évtizedek múltán is méltósággal emlékezhessenek az azóta az Ő kezdeményezésére posztumusz vitézzé és nemzetőr tiszti fokozatba emelt hőssé nyilvánított, barbár módon lemészároltakra. Munkája most újabb gellert kapott, s talán nem véletlenül éppen most! A fűrészpor már düledezik, de az öreg oroszlánok még mindig fogaikat mutogatják – a bukott rendszer vezetői újabb gaztettet eszeltek ki! Úgy építenek emlékhelyet a meggyilkolt nemzetőröknek, hogy közben méltósággal emlékezhessenek a szovjet harckocsik tűzerejére! Csorba Boldizsár úgy érzi, nem adhatja fel – mert tudja jól, Neki van igaza!

Kérem, a szöveghűség kedvéért úgy olvassák el a helyi lap tudósítását, ahogy Csorba Boldizsár tehette; és úgy fogadják a reakcióját, ahogy csak Ő tehette! Mert tudjuk, hogy: „A haza nem eladó!”  Íme, hát a tények:

„Tankkal lőtték ki a szobor egyik elemét

Készül az 56-os emlékmű, amit a szombathelyi Jáki úti temető hősi sírkertjébe szánnak. Veres Gábor szobrászművész rendkívüli ötletet valósít meg. Az 56-osok két szervezete tiltakozik.

Vas Népe 2010. április. 03. szombat | Szerző: Merklin Tímea

- Kutnyánszky László főépítész azzal keresett meg, hogy a város több éve szeretne egy 56-os emlékművet állítani, de a 6-8 millió forintos tervekre nincs elég pénz. Évekkel ezelőtt elkülönítettek erre 2 millió forintot, ebből kellene megoldani az emlékművet, más támogatás nincs hozzá, az 56-osok sem tudtak beleadni - mondja Veres Gábor szobrászművész. 

- Készítettem egy tervet, amit bemutattam a városházán a főépítésznek az 56-osok képviselője jelenlétében. A Temetkezési Vállalattal egyeztettem: elvállalták a betonalapozást, a földmunkákat, a tereprendezést. -

A Tata melletti Szomódon lőtte meg március 23-án a T72-es harckocsi azokat a vaslemezeket, amiket Veres Gábor az emlékműhöz szánt. Nem volt külön felvonulási költség, lövési költség, mert a szobrász beépült a lőtéri gyakorlatba, ő szolgáltatta a céltárgyat, amire lőnek ilyenkor.

- Azt akartam a tanklövéssel demonstrálni, milyen brutális erők dolgoznak itt, mi megy végbe a lövedék becsapódásával. Az erőviszonyokat próbáltam érzékeltetni: milyen kevés esélyük volt a felkelőknek a szovjet tankok pusztító erőivel szemben - mondja Veres Gábor.

A Szombathelyi Városi Televízió forgatott a helyszínen, majd levetítette az ott készült kisfilmet. Másnap az 56-os Nemzeti Párt és az 56-os Magyar Nemzetőrség nevében dr. Csorba Boldizsár közzé tett az SZTV honlapján egy tiltakozó levelet:

Az 56-os Nemzeti Párt és az 56-os Magyar Nemzetőrség a március 24-i Híradóban megjelent 56-os emlékművel kapcsolatban az alábbi közleményt adta ki:

"Tény, hogy a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata három évvel ezelőtt az 56-os Nemzeti Párt és az 56-os Magyar Nemzetőrség kérésére 2 millió forint egyszeri támogatást adott a kommunista időkben kivégzett és az 56-os szabadságharcban hősi halált halt bajtársak síremlékének elkészítésére, tehát a 2 millió forinttal nem a Polgármesteri Hivatal, hanem a jelzett szervezetek rendelkeznek.

A város főépítésze közvetítésével megjelent a jogosultnál Veres Gábor magát szobrászművésznek valló középiskolai tanár és bemutatott egy makettet az emlékmű megvalósítására. A terv szerint, amelyet nagysietve Kutnyánszki László főépítész, közvetítő egyszemélyben zsűriztetett, két lábon álló 125x250 cm vastag vaslemezt tartalmazott, melyen két tüzészségi belövés látható 1956 felírással.

Ez az emlékmű megfelelhet 1956 emlékének, de nem felelt meg a célnak, hogy a kivégzettek és hősi halált haltak emlékének maradandó emlékművet alkossanak, ezért a javaslatot nem fogadtuk el és közöltük, hogy mivel a célnak nem felel meg és egyébként meg nem valósítható, térítést sem adunk.

Mindezek után 2010. március 23-án megkísérelték az átlövést, ami bizonyította a megvalósíthatatlanságot.

Az 56-os szervezetek Veres Gábornak megbízást nem adtak és kötelezettséget vele szemben nem vállaltak, így jogtalanul hivatkozott arra, hogy 56-os emlékművet létesít.

Természetes megmásíthatatlan álláspontunk, hogy a Polgármesteri Hivatal saját nevében és felelősségére azt tesz, amit akar, kivéve, hogy nem használhatja fel hőseink nevét szeméttelep és rozsdatemető népszerűsítésére, ezennel tiltakozást jelentünk be, hogy esetleges általunk el nem fogadott létesítményen hozzájárulásunk nélkül hőseink nevét használják."

Szombathely, 2010. március 25.
dr. v.l. Csorba Boldizsár
elnök, megyei parancsnok

56-os Nemzeti Párt
56-os Magyar Nemzetőrség

Eszerint ők rendelkeznek az 56-os emlékműre elkülönített 2 millió forinttal, és nem térítik Veres Gábor tevékenységét. A levél szerint a megkísérelt átlövés a megvalósíthatatlanságot bizonyítja. A két szervezet nevében dr. Csorba Boldizsár tiltakozik: az emlékművön ne használják hőseink nevét.

Ki rendelkezik jelenleg a kérdéses 2 millió forinttal? kérdeztük Lakézi Gábort, a szombathelyi önkormányzat városfejlesztési és üzemeltetési osztályának vezetőjét.

- Az 56-os Nemzeti párt egy pillanatig sem rendelkezett ezzel az összeggel. A város a Temetkezési Vállalattal kötött együttműködési megállapodást, hogy oldja meg az emlékmű terveztetését és kiviteleztetését ebből a 2 millió forintból - válaszolta az osztályvezető.

Az előzményekről  elmondta továbbá: Az 56-os emlékműre több terv készült, köztük az 56-osok képviselőjétől is érkezett egy vázlat, de az szóba sem jött. A város az országosan elismert Veres Gábor  emlékmű-tervét szeretné megvalósíttatni. Érdekes, hogy amikor Veres Gábor a városházán bemutatta a tervét, itt volt az 56-osok képviselője is, dícsérte a tervet, majd  beadott egy tiltakozó levelet. De a benne foglaltak nem támaszthatók alá dokumentumokkal.

Megtilthatja-e a két 56-os szervezet az 56-os hősök neveinek feltüntetését? kérdeztük dr. Kaczmarski János címzetes főjegyzőt, aki a következőket mondta: Az emlékmű-állítás át nem ruházható, kizárólagos hatásköre az önkormányzatnak. Ezeknek a szervezeteknek nem sajátjai az 56-os hősök. A hozzátartozókat kell megkérdezni,  valószínűleg hozzá fognak járulni szeretteik nevének feltüntetéséhez.”

Dr.Csorba Boldizsár válasza:

Nem lesz Szombathelyen kegyeleti emlékhely?

Dr. Csorba Boldizsár olvasói levele.

2010. május. 06. csütörtök | Szerző: Vas Népe

Mint ismeretes, a Vas Népe című napilap 2010. április 3-ai számában cikk jelent meg,  melyben Veres Gábor állítja, hogy az ócskavassá lett tárggyal kívánja bizonyítani milyen kevés esélyük volt a felkelőknek a szovjet tankok pusztító erőivel szemben. E csontig történő benyalással később foglalkozunk…

Veres Gábor kijelentette, hogy költség nem merült fel. Az előráncigált förmedvénynek két célja volt, meghiúsítani a kegyeleti emlékhely létesítését, és no persze, pénzhez jutni. Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy leírjam, mi is történik városunkban.

1992-ben a rettegés időszakában hozzájárulást kaptunk, hogy az APEH-székház hátsó kertjében kegyeleti emlékhelyet létesíthessünk, természetesen támogatás nélkül. Az emlékhely megvalósult, és lehetővé tette azt, hogy a másként mint kommunista gondolkodó ott emlékezzen, tisztelegjen. A rettegés korszaka elmúlt, nemcsak előmerészkedtek az Antall-kormány együttműködő készsége miatt, hanem támadtak. Az osztálytársadalom rendőrsége és bírósága megsemmisítette a kegyeleti emlékhelyet.

A várostól támogatást nem kaptunk. Egyezség jött létre a római katolikus egyházzal, hogy a Kálvária-templom déli dombrészletén létesítsünk parkot, és ott helyezzük el a megemlékezés helyét. Ez a terület magánterület, és a polgármesteri hivatalnak semmi köze nincs az ott létesítendőkkel kapcsolatban, ha az nem építési engedély köteles. A kegyeleti hely megvalósításához építési engedély nem kell. Lakézi Gábor a város osztályvezetője bizonyítani akart. Dörgedelmes levéllel megtiltotta az egyháznak, hogy a területen emlékhelyet létesíthessünk. Az egyház nem kívánt konfliktusba bocsátkozni.

A köztemető igazgatójához fordultunk emlékhely kialakítása tárgyában. Lakézi Gábor ismét bizonyította elkötelezettségét. Az egyenlőtlen harcot látva dr. Ipkovich György polgármester segítségünkre sietett, és a részünkről megvalósítandó emlékhely céljából kétmillió forint támogatást szavaztatott meg a közgyűléssel, és biztosította a jogot, hogy a Jáki úti köztemető hősi parcellájába emlékhelyet létesíthessünk. A polgármester úr ismerte csapatát, ezért úgy döntött, hogy a bonyolítással nem a polgármesteri hivatalt, hanem a temetkezési vállalatot bízza meg.

A temetkezési vállalat terveket készíttetett, és amikor rendelkezésére állt három terv és a költségvetés, a megbízási szerződés alapján döntött. A döntés megállapította, hogy az 56-os szervezetek kapták a lehetőséget a közgyűléstől emlékhely kialakítására, amelyet saját költségükre kell megvalósítani, de mivel a szocialista polgármester reálisan úgy ítélte meg, hogy a megvalósításhoz a saját erő nem elegendő, kétmillió forint támogatást biztosított.

A gyengén gondolkozók érdekében rögzítjük, hogy az emlékmű megvalósítására az 56-osok kaptak felhatalmazást, és nem Veres Gábor és társai, és a megvalósításhoz biztosított részükre támogatást a közgyűlés kétmillió forint értékben a 912008. (III. 27.) közgyűlési határozat alapján.

Mint jogász állítom, hogy a közgyűlési határozat kötelező, elsősorban Lakézi Gábor osztályvezető és Kutnyánszki László főépítészre. Most ezek egyéni érdekből kerültek szembe a határozattal, amikor a közgyűlési határozat alapján 2010. január 13. napján a temetkezési vállalat úgy döntött, hogy a három terv közül az 56-osok által beterjesztett tervet fogadják el és feljogosítják a pályázót, hogy a kegyeleti helyet valósítsák meg. Bár a közgyűlés semminemű felhatalmazást nem biztosított sem a főépítésznek, sem Lakézi Gábornak, önkényesen úgy döntöttek, hogy a versenytárgyalási határozat számukra semmis. Előrángatták Veres Gábor által 15 nappal a kihirdetett határozat után azt a tervet, amely a 2010. március 23. napján semmissé vált, bebizonyosodott, hogy megvalósíthatatlan, új terv nem készült, és mégis  bár az újság szerint a megvalósítás díjtalan  kifizetett a temetkezési vállalat egymillió forintot az önkormányzat részünkre megszavazott támogatásból, hozzájárulásból.

Feltett kérdésünkre a kifizető közölte, csak no ennyi nem elég. Szerintünk hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja merült fel, amit bűnszövetségben követtek el, ezért a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Főosztályához feljelentést tettünk. A feljelentéssel egyidejűleg megkerestük az önkormányzat frakcióvezetőit, és fegyelmi eljárás megindítását kértük Lakézi Gábor és Kutnyánszki László ellen, ugyancsak fegyelmi eljárás megindítására kértük a temetkezési vállalat 2010. április 1. napjával kinevezett igazgatóját e közreműködők ellen. Közöltük az igazgató úrral, hogy egyúttal polgári pert is fogunk kezdeményezni ellenük, mivel a minden szombathelyi állampolgárra kötelező 912008. (III. 27.) Kgy. sz. határozatot megsértették. Messzemenően bízunk abban, hogy a szélsőbaloldaliságot fitoktatók nem nyernek védelmet szimpatizáns elvtársaiknál.

Tisztelt Újságolvasó! Köszönjük figyelmét, de úgy érezzük, hogy ezt már a 2010. április 11-ei országgyűlési választások után már nem tűrhetjük el, hogy magukról megfeledkezett egyének garázdálkodjanak.

A történet nem ért véget. Még egy kis idő és a szombathelyi köztemető hőseinek nyugalmát egy szétlőtt acéllemez sérti majd, nem messze attól a helytől, ahol az öreg forradalmár nyugszik majd. Nem volna értelme még az életében igazságot szolgáltatni?

Május 18-án lesz öt éve, hogy Pongrátz Gergely, a Corvin köz főparancsnoka meghalt. Legutóbb néhány ócska forintért éppen Bizsu aljaskodott, azt állítva, hogy a forradalmár nem is járt a közelben a legkeményebb harcok idején. Mert a halottakba belerúgni nem nehéz feladat, de gaztett!!! És erre még ma is képesek néhányan az elvtársak közül!