„A Kelet-Európából érkező gazdasági hírek most már sokkal biztatóbbak, mint korábban, ám egyes politikai fejlemények súlyos aggodalmakra adnak okot, és fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági válság és annak fájdalmas utóhatásai a piacgazdaság és a demokrácia koncepciója ellen fordítják a térségbelieket - mondta a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke szerda este.

Thomas Mirow, aki az Oxfordi Egyetemen tartott előadást a pénzügyi válság kelet-európai tanulságairól és a térség előtt álló kihívásokról, kijelentette: a régió lakosságának bizonyos csoportjaiban - elsősorban a fiatalok körében - a "kiábrándultság, illúzióvesztés és harag" jelei mutatkoznak. A kelet-európai politikai döntéshozóknak azonban éppen ezért rá kell ébredniük, hogy nem szabad veszni hagyniuk az elmúlt húsz év vívmányait és haladását, és nem szabad engedni "a protekcionista és nacionalista álmegoldások csábításának" sem - mondta a térségi átalakulás finanszírozására éppen húsz éve létrehozott pénzintézet vezetője.

Mirow szerint e húsz év során Kelet-Európa "gazdaságilag előretört", ám ez lehetővé tette a demokratizálódási folyamat hiányosságainak elkendőzését. Az EBRD elnöke szerint a pénzügyi válság másik kritikus fontosságú tanulsága, hogy Kelet-Európában ki kell építeni vagy meg kell erősíteni a helyi tőkepiacokat. A 2000-es évek elején az országcsoport nem tett elégséges erőfeszítést e piacok kiépítésére, tekintettel arra, hogy "folyamatosan ömlött be a külföldi finanszírozás" - mondta a londoni pénzintézet vezetője.

Az elnök szerint a devizaalapú hitelezés kiteszi a hitelfelvevőket az árfolyam-kilengéseknek, amelyek a válság csúcspontján "sok országban drámaiak voltak". Hozzátette: a helyi valuták leértékelődése a devizaalapú hitelkötelezettségek meredek növekedését eredményezte, és ez most háztartások és vállalkozások százezreit veszélyezteti. Az EBRD vezetője szerint Kelet-Európának a gazdasági növekedéshez is új hajtóerőket kell keresnie, mivel "igen valószínűtlen", hogy a külföldi tőkebeáramlás visszatér a válság előtti szintekre.

Mirow szerint az egyik növekedési hajtóerő az export lehet, és a térségnek vannak versenyképességi előnyei, például az, hogy viszonylag alacsony az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség. Ez utóbbi tényező azonban fokozatosan elenyészik, tekintettel arra, hogy a konvergencia-folyamat révén a térség munkaköltségei is emelkednek. Ez egyértelmű üzenet a kelet-európai országoknak: más módszereket kell keresniük exportjuk versenyképességének megőrzésére és javítására - mondta az EBRD elnöke.”
Szerző: MTI Eco

Eddig a hír, amiről persze mondhatnánk, hogy Thomas Mirow EBRD elnök kutatásai és szerzett információi alapján közvetít lesújtó képet Kelet-Európáról… de sajnos sokkal elszomorítóbb a kép, ha tudjuk, hogy nevezett úr, az Oxfordi Egyetem színpadán áll; körötte hatalmas hangfalak balról, jobbról, ontják nevezett úr hangját, szemébe fejgép világít …
Szóval se hall, se lát, lehet, még azt sem érti, hogy ő nem tanú, de tettes!

Bár, lehet, tudja jól és éppen szokásos kényszer manipulációs pályáján körözve turbékol, keresve ki a hibás!

Éppen, mint fél évszázada, amikor már jócskán láthatóak voltak az illúzióvesztés és harag jelei, Budapest, Poznan, Prága és a többiek… akkoriban is, valami szokatlan és elfogadhatatlan ellen mozdította arcát, karját és lábait Kelet-Európa. Csak éppen akkor sem hallatszott más, csak a magyarázat, néhány bankár, diplomata és újságíró tapintatosan köntörfalazó mondata… illúzióvesztés és harag jelei. Akkor is és most is minden épp jókor időzítve… Forr az arab világ…mint akkor, diktatúrák dőlnek és hullnak el; mi pedig jótékony eleganciával épp csak mutatjuk az illúzióvesztés és harag jeleit!

Nem kell a génmódosított táp a büdös magyar disznajának. Az a mocsok csak a magyar kukoricára feni a fogát!

A Szuezi válság mellett elsikkadt a magyar „ELÉG”,és csak mi láthattunk mennyből az angyalt!

Csodabogaraknak, földöntúliaknak bélyegezve, besorolva  Kelet-Európába, beillesztve a tömegbe hoznak felettünk ismét ítéletet múlt, hagyományok és értékek nélküli pénzemberek, a mammon szolgái, furcsának, szokatlannak, idegennek nevezve a legkreatívabb faj népeit, a világ bölcsőjének mozgatóit. Most éppen gyermekeinktől félnek. Joggal!

Manipulációik minden vonulatát idevetették, olykor csak a csontot, olykor a térdkalácsot is, ezért rángatóztunk a rákenrollra, egri dohányt szívtunk regizenére, cipeltük az ajtónyi rádiósmagnókat, szobáinkban ott díszelgett E.T., Rambó,  volt moncsicsink, barbibabánk, furbink és tamagocsink, lett internetünk, fészbukunk, meg minden, ami a korcsok számára körbetapétázott reklámvilágból idezúdítható.

És kiveszett miattuk az utolsó paraszt, a betyár, a kondás, a huszár, a masiniszta meg a böllér. Nincs már kádár, cipész, kanász, nincs tanító, nincsenek javasasszonyok, bábák és jövendőmondók.

Ezek a rohadékok elcsalták magukhoz a szüleinket, kiröhögték a nagyapáinkat és leanalfabétáztak egy nemzetet. Néppé korcsosítva az egykori szittyák büszke hordáit… és most íme, az illúzióvesztés és a harag jeleit látják a maradékon.

Az ő agyonszerkesztett dögunalmas világvége-filmjeik végén csodák történnek. Felénk a jó elnyeri a jutalmát, a rossz pedig bűnhődik. És most az egyszer a tévedésük nagyobb, mint gondolnák. Ez nem illúzióvesztés! Kicsi volt és lukas az a gatya! Bár szerették volna, fel sem próbáltuk! Míg arról folyt a disputa, vajon miként is hordjuk, mi mezítelen seggel futottuk esztelen köreinket gaz, csaló konkurensek között.

A versenynek nyoma sem volt!

Akadtak köztünk jócskán némák, Bólogató Jánosok, Mindenváró Ádámok, beletörődők, divatozók és majmolók, konyhaforradalmárok, műmájerek, koldusok és útonállók, de ma egy pokoli szegény, méltatlan körülmények közé besajtolt tömeg vagyunk. Halraj a mérhetetlen hálóban, ahogy a zsidó bankárok szerették volna!
A bankok mindig új hálókat húznak elő, olykor lakáshitelnek, olykor frank alapú vásárlási hitelnek, olykor életbiztosításnak, olykor IMF hitelnek álcázva...

És most mérhetetlen haragjukat ránk vetítve kezdenek végre félni! Van okuk rá! Még emlékeznek egy filmből, milyen az éhes ember…sok drámájuk művészi szinten vall a kilakoltatásról, az otthonok lerombolásáról, hát félnek. De még nem tudják – ugyan, honnan is tudhatnák, hogy ez nem az az érzés, amit a mi valódi haragunk miatt fognak érezni!

Éhes farkasok és éhező bárányok között hirdetnek demokráciát!

Fogalmuk sincs a haragról és a félelemről! Egyiptom és Líbia már bizonyított. Kínában mozgolódnak, a híreknek ma nincs szükségük hetekre, hónapokra! És a vezetők olykor csatlakoznak, olykor napokkal a forradalmak kirobbanása után állnak a tömegek élére!

Thomas Mirow szerint más módszereket kell keresnünk exportunk versenyképességének megőrzésére és javítására. Mi ezt a módszert megismertük 1848-ban és 1956-ban is! Holnapután március!!!!!!!!!

Thomas Mirow, látva mérhetetlen kifosztottságunkat, vélve illúzióvesztésünket és haragunkat, most sem tesz mást, mint spekulál! Az üres tarisznyánkból, melyben ott a kő és a só, most a kőre fáj a foga! Újra segítségről agyal, pedig csak a kegyelemdöfésre készül.

Hogy aztán a sóval behinthesse a földjeinket – egyszer s mindörökké!