„ Egy brazil katolikus érsek azt állítja, hogy a serdülőkorúak "spontán homoszexuálisok", míg a társadalom manapság "pedofil". Dadeus Grings, a Porto Alegre-i egyházmegye érseke az O Globo című brazil lapnak adott interjúban fejtette ki véleményét a római katolikus egyház tekintélyét aláásó szexbotrányokról.
"Az a gond, hogy a társadalom manapság pedofil. Így az emberek könnyen beleesnek ebbe (a pedofíliába)" - mondta a szerdán megjelent interjúban az érsek. Grings elítélte az egyházon belül történt szexuális visszaéléseket, de azt mondta, hogy a vétkes papok egyházi büntetése elengedő, és a rendőrségnek nem kell beavatkoznia. Mint mondta, "kissé furcsa lenne az egyház számára, ha saját fiait kéne vádolnia".
Az érsek arról is beszélt, hogy milyen fontos segítséget nyújtani a gyerekeknek, nehogy homoszexuálissá váljanak. "Tudjuk, hogy a kamaszok spontán homoszexuálisok. Fiúk fiúkkal játszanak, lányok lányokkal" - mondta a főpap, aki szerint megfelelő útmutatás nélkül ez így rögzülhet bennük.
A főpap arra figyelmeztetett, hogy a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága a pedofília elfogadásához vezethet. "Ha arról kezdünk beszélni, hogy nekik (a melegeknek) vannak jogaik, van joguk nyilvánosan demonstrálni, csakhamar a pedofilok jogainál kötünk ki" - mondta a főpap.”

 

…A közelmúlt történetének talán legkínzóbb kérdése a felelősség, - a felelősség tudása és a tudás felelőssége -  és annak folyamatos áthárítása. Nap mint nap hallhatunk a társadalmunkat megfertőző bűnökről, kinyilatkoztatásokat a bűnök megítéléséről,  csakúgy, mint a felelősségre vonás lehetséges és lehetetlen mezsgyéiről. Ujjal mutogatók hárítják el magukról még a gyanú árnyékát is, szüntelen gajdolva a „lehetetlen” álságát, míg a felkapaszkodók ígéretei pallosként lengnek egy ideig a számonkérésről. Aztán a vér vízzé válik, és elmarad a népmesei csattanó, a jó nem nyer jutalmat, míg a rossz büntetlenül virul. Milyen fura, hogy nagy bajok idején mindig előkerül egy jó-szándékú, bölcs megmondó-ember és persze idővel feltalálja a spanyolviaszt! Akkor, amikor Igazságra volna szükség!

Dadeus Grings és Tsa.-i itt élnek közöttünk. Elvetemült gonoszságuk, rafinériájuk pedig következmény! Igen súlyos, következményekkel bíró következmény, amolyan lavina! Eredete az eredendő bűn agyrémében keresendő, melyet az esendő ember számára emígyen ideologizálnak:

 

Az eredendő bűn (más néven eredeti bűn vagy a katolikus teológiában áteredő bűn) egy teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének a bűne, mely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot minden emberre átszáll. Teremtőben hívő katolikusok körében a bűn szakkifejezést arra használják, hogy a Teremtőtől való elfordultság vagy a Teremtő nem ismerése, ennek minden logikus következményével. Minden más, a köznyelvben szintén bűnnek nevezett dologra ezen hívő körökben a vétek vagy vétség megnevezést használják. Képtelen okfejtésükben az eredendő bűn, az eredendő bűnben születés szakkifejezés nem azt jelenti, hogy az ártatlan újszülött akárcsak egy légynek is ártott volna vagy vétkezett volna, hanem azt jelenti, hogy az újszülött a megszületésekor nem ismeri a Teremtőjét, nem tud a saját teremtett mivoltáról, teremtett eredetéről. Ádám és Éva meggondolatlan tettével a tarsolyában, a pokol sötét erőit szolgáló zombi tehát az újszülött…

 

Az önmagukat a hit és vallás egyedüliként letéteményesének ítélő katolikus papok, a társadalmunkban egyedüliként bíráskodni akaró püspöki sokaság irányítói, a kinyilatkoztató és tévedhetetlen érsekek jól tudják, hogy ez a hazugság örök bélyeget ragaszt hiábavaló munkásságukra. Luther és Kálvin győzelme azonban önmérséklet helyett az újabb fantazmagórák, spekulációk és álságok kiötlése felé sodorja a napjainkra oly ingatag szellemhajót. És a lékek egyre gyülekeznek… Aki nincs velük, bélyeget kap, így leszünk újpogányok, sámánok, táltosok, gyógyítók és tanítók – ellenség, a mi Hazánkban!

Minden ember úgy érkezik a Földre, hogy még évek múltán is világos képpel rendelkezik Megváltójáról. Molnár V.József áldozatos munkával több évtizede kutatja a gyermekrajzokat, melyekről a Teremtő és vele való kapcsolatunk emlékképei olvashatók le. Jóska Bácsi elhívása és feladata, hogy bizonyítékok ezreivel tudósítson erről az egyszerű és megcáfolhatatlan tényről – lelkünk örök és elszakíthatatlan kapcsolatáról, mely nem függ ármánykodó közvetítőktől, elfolytott nemi aktivitástól szenvedő papoktól! Tanításait hallva erőre kap bennünk a velünk született szabadságvágy, s a néplélek kutató intelmein nevelkedve minden, ami annyira hiányzik gyermek-népünkből, hogy újra fölnőtt-nemzetté lehessen!

 

„Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálták azokat. De Jézus magához híván őket mondta: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony, mondom nektek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.”  (Lukács evangéliuma (18,15-17.)

A ránk erőltetett bűnösség érzésétől fosztja meg az őt megismerőt néhai Karaul Táltos, aki munkáiban feltárta az immár több mint ezer esztendeje éppen a judeo-keresztény erőszak áldozatául esett magyarság szenvedéseit. „ Koppány nembéli Karaul Horvát fia János György, őrző tokmak karaul táltos, ősi magyar szertartás szerint üdvözli a Napot, a táltos koronával. Ugyanúgy teszi, mint több ezer évvel ezelőtt élt magyar ősei. A birtokán kialakított egy szer-helyet ahol mindennek jelentősége van. A négy nyírfa például a négy égtájat jelöli, amiket ha megérint az ember, érezheti a föld és a nap energiáját. Sok ősi magyar szertartást ismer, a lélekharanggal a négy égtáj őrzőit szólítja. Öt éves korában választotta ki a dédanyja az őrző táltosi feladatra, aki minden ismeretet átadott neki, amit ő is a nagyapjától tanult, az pedig szintén az őseitől. Így öröklődött nemzedékről nemzedékre a tudás. Horváth János a 43. táltos a családban.  Még életében elmondta: - Enyém az ősi napkereszténységnek a tudása, az ősi rovásunknak az ismerete, tudom hogyan lettek az őseink napkeresztények, milyen régtől fogva, hány ága van az ősi fajtánknak. Ha a táltos nem jó úton jár, akkor a nemzet dolgai elvesznek.” „ Merjél a Hazádban Magyar lenni, Napkelettől Napnyugtáig, és, ha azt látod, gyalázzák családod, Hazádat, dobbants oda, hogy nem tűröm!”

 

Észrevétlen szállt le közénk az ármány. Maga köré gyűjtötte az Igazság tudóit, Öregek Tanácsába hívta a bölcseket, pusztába vezérelte a nyájat, lángpallost mutatott az ég felé, aztán a legváratlanabb pillanatban paktumot kötött a Dadeus Grings és Tsa.-i brigáddal!

Dacszövetséget a kiközösítővel, érdekközösséget a hazaárulás hirdetőivel…

A „Magyarok Szövetsége”, az ármánykodás és ravaszság legújabb mérföldköve, Vukics Ferenc pedig immár  bátor konyhaforradalmár, a veszprémi érsek oldalán. Közelmúltban megszületett dicsőséges szerződésük a vér vízzé választásának hiú kísérlete, de Molnár V. József, Karaul Táltos, Papp Lajos  szembeköpése! Gazemberség, az árulás gaztette!

 

Nemzetünknek nincs szüksége ármánykodó szállásadókra! A gyermekek nem homoszexuálisok, szerető szüleik nem pedofilok, az ilyen pálforduló Vukicsok pedig nem lehetnek igaz magyarok, mert munkájuk áldás nélkül való hízelgő erőlködés!

 

Spanyolviasz! Bűn! Akár Dadeus Grings és Tsa.-i szégyenletes kijelentései…